Az Árpád-kori Nagykinizs és Kiskinizs [Kinizs] (Váras-) nevét 1245-ben IV. Béla király oklevele említette először, Kenys formában.
A két Kinizs falu a Hernád két oldalán alakult ki. Az egyik Kinizs abaúji várbirtok volt, a másik a Kinizs nemzetség fészke volt, sorsuk azonban egymástól elválaszthatatlan volt.
A település a Kinizsi család birtoka volt. A család egyik tagja János 1270-ben átadta Julának kércsi birtokrészét cserébe egy Csehországban ejtett fogolyért, egy zsákmányolt lóért és egy szolgáért.
1280-ban Nagykinizsnek Szent György egyházát is említik egy perrel kapcsolatban. 1300-ban Kinizsi János és Jula eladta a nógrádi Rád-on levő birtokát. 1317-ben András ispán leányának és vejének adta kércsi birtokát.
1332-ben Nagykinizs, más néven Szentgyörgykinizs papja 10 garas, 1333-ban 7 garas, 1334-ben 2, 1335-ben 4 garas pápai tizedet fizetett.
A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van
Az Árpád-kori Nagykinizs és Kiskinizs nevet 1245-ben IV. Béla király oklevele említette először, Kenys formában, amikor IV. Béla király birtokperben ítélkezett Kinizsen.
Helyrajzilag a község a Hernád folyó völgyében, a Zempléni hegység és a Cserhát között, Abau] déli csücskén fekszik. A két Kinizs falu a Hernád két oldalán alakult ki. Az egyik Kinizs abaúji várbirtok volt, a másik a Kinizs nemzetség fészke volt, sorsuk azonban egymástól elválaszthatatlan volt.
A település a Kinizsy család birtoka volt. A család egyik tagja János 1270-ben átadta Julának kércsi birtokrészét cserébe egy Csehországban ejtett fogolyért, egy zsákmányolt lóért es egy szolgáért.
1280-ban Nagykinizsnek Szent György egyházat is említik egy perrel kapcsolatban. l300-ban
Kinizsi János és Jula eladta a nógrádi Rad-on lévő birtokát. 1317-ben András ispán leányának és vejének adta kércsi birtokát.
Neve 1332-ben Szentgyorgykinizs, ekkor vált ugyanis ketté a község. Templomának jelenlegi épület keskenyebb nyugati része a XIV. században épített gótikus templom. A XVI. században református használatába ment át. A templomot 1760-ban barokkos stílusban nagyobbítottak, hozza toldottak a toronytalan homlokzatú és a réginél szelesebb keleti részt.
A templom nyugati végét támpillérek erősítik, de veszedelmes a néhány méterre levő Hernád-folyó közelsége. A templom 1865-ben leégett, de ugyanabban az évben megújították. Későbbi javítások ideje: 1903, 1929 es1967. A templom keleti bejárata mellett hevert egy szégyenkő, melyről azt mondta a szájhagyomány, hogy az istentisztelet ideje alatt azon kellett állnia az erkölcsben vetkezett nőszemélynek. Figyelmet érdemel a kő szószék, melyre egy kőboltozat alatt lehet feljutni. Állítólag ez a régi templomból maradt meg. A belső famennyezete sík, egy színre mázolt, kazetta jellegű.
A templomot a középkorban temető vette körül. A templom északkeleti sarkánál áll az egyszerű, 1800 körül ácsolt fa harangláb. A 100 kg-os harangot Thury Janos öntette 1888-ban Budapesten, felirata: “Készíttette 1888-ban a Nagykinizsi református gyülekezet.”
Nagykinizs mai nevet a XIX. században nyerte el. A terület híresebb tulajdonosai voltak az Abak, Cilleiek, Rákócziak. Jelenleg a község mintegy 375 főt számlál. Szomszédos települései Hernádkércs és Szentistvánbaksa.
Az öregedési index azt jelzi, hogy 100 fő 14 év alattira mennyi 65 éven felüli fő jut. Ez az index megmutatja, hogy Nagykinizs népességére mi a jellemző: az index 100 alatt van, tehát a 65 év felettiek vannak kevesebben. A település lakosságának elöregedése kismértékben csökkenő tendenciát mutat.
Az esélyegyenlőség minden ember számára fontos érték. Megléte segíti, hogy mindenkinek esélye legyen jó minőségű szolgáltatásokra az esélyegyenlőséggel küzdő emberek előnybe részesítését az élet minden területén, függetlenül attó1, hogy nő vagy férfi, egészséges vagy fogyatékossággal el, milyen a származása vagy az anyagi helyzete.
Nagykinizs Község Önkormányzata folyamatosan érvényesíti az esélyegyenlőségi szempontokat a település működését, fejlesztését meghatározó alapvető dokumentumaiban. Az esélyegyenlőség megvalósítását horizontális elvnek tekinti, amely áthatja valamennyi önkormányzati tevékenységet:a kötelező és önként vállalt feladatok ellátását a helyi szintű közpolitika alakítása során.
Az önkormányzat az esélyegyenlőségi politikáját munkáltatói szerepkörben, közvetlen szolgáltatásai során és intézményfenntartói szerepkörben érvényesíti. Az esélyegyenlőséggel kapcsolatos tevékenysége folyamán mindent megtesz annak érdekében, hogy az egyes projektek kidolgozásában az érdekelt civil szerveződések és aktív szerepet játszanak, elősegítve ezzel a lakosság ilyen irányú szemléletváltását is. Ennek eszközei a szabályozás támogatás és a jó gyakorlatok bevezetése, bemutatása.
Az esélyegyenlőségi program a helyi szociális helyzetre, problémákra, javíthatóságra, esetleg azok megoldására keres válaszokat. Mivel a szociális életkörülményeket vizsgáljuk, elsősorban a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Sztv.) által meghatározott törvényi feltételek szerint részesül a felnőtt korú lakosság szociális ellátásokban, Nagykinizs település tekintetében a következő ellátási, juttatási formákban:
– Gazdasági program: a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. tv.
- §-a értelmében a képviselő-testület hosszú távú fejlesztési elképzeléseit gazdasági programban, fejlesztési tervben rögzíti, melynek elkészítéséért a helyi önkormányzat felelős.
Napjainkban egyre gyakrabban használt fogalom a mélyszegénység. Nem csak tudományos fogalom a szociológiában, de a hétköznapi élet jelensége. Azt jelenti, amikor valaki vagy valakik tartósan a létminimum szintje alatt élnek és szinte esélyük sincs arra, hogy ebből önerőből kilépjenek.
A mélyszegénység összetett jelenség, amelynek okai többek között társadalmi és gazdasági hátrányok, iskolai, képzettségbeli és foglalkoztatottságbeli defieitekben mutatkoznak meg, és súlyos megélhetési zavarokhoz vezetnek. A szegénység kialakulásának okai többek közt a rendszerváltást követően a munkahelyek megszűnésére, a munkanélküliségre, a munkaerő-piaci esélyek szűkülésére – nem kis részben az oktatás és képzés hiányosságaira – a jóléti ellátások által kezelni nem tudott egyéni, családi válsághelyzetekre, a megfelelő ellátásokhoz, szolgáltatásokhoz történő hozzáférés hiányosságaira vezethetők vissza.
A mélyszegénység hatása az alapvető létfeltételekben, a lakhatási, táplálkozási körülményekben, az érintettek egészségi állapotában is jelentkezik. A szegénység szempontjából meghatározó társadalmi jellemző a családok gyermekszáma, illetve a gyermekszegénység (“a szegénység fiatal arca”: a szegények mintegy 30%-a 0-17 eves korosztályhoz tartozik), valamint a falusi lakókörnyezet (a szegények több mint fele községekben él).
Ez az állapot az érintetteket nagyon gyorsan megbélyegzi és a társadalomból való kirekesztettségüket okozza.
A társadalmi leszakadás meghatározó részben tehát a szegénységgel összefüggő körülményekből fakad. A szegregáció mértéke, a társadalmi élet jelentős területeiről való tömeges kizáródás súlyos társadalmi probléma.
Ma Magyarországon minden harmadik ember (kb. 3 millióan) a szegénységi küszöb alatt el, közülük 1,2 millióan mélyszegénységben. A szegénységi kockázatok különösen sújtják a gyermekeket és a hátrányos helyzetű térségben élőket. A cigányok/romák nagy többsége ehhez az utóbbi csoporthoz tartozik.
A gyakorlatban a mélyszegénység fogalmát azonosítják a cigánysággal. Ez nem más, mint az etnikai és szociális dimenzió összemosása, és ezzel a társadalmi kirekesztettségből fakadó összes probléma „cigánykérdésként” való felfogása. Fontos azonban tudomásul venni, hogy a cigányság és a mélyszegénység két olyan halmazt képez, melynek van ugyan közös metszete, ám a kettő nem fedi teljesen egymást. Nem igaz, hogy minden mélyszegénységben élő ember cigány/roma. Az viszont kijelenthető, hogy a cigányok élete a mélyszegénységtől függetlenül is sokkal inkább terhelt az őket érintő diszkrimináció rejtett és nyílt dimenzióinak a kíméletlen érvényesülése miatt.
A szegénység számos társadalmi tényező által meghatározott, összetett jelenség. Okai között szerepelnek a társadalmi és kulturális hátrányok, szocializációs hiányosságok, alacsony vagy elavult iskolai végzettség, munkanélküliség, egészségi állapot, a családok gyermekszáma, a gyermekszegénység, de a jövedelmi viszonyok mutatják meg leginkább. Az alacsonyabb jövedelműek bevételeinek számottevő része származik a pénzbeli juttatások rendszereiből. Az inaktív emberek között nagy arányban fordulnak elő az alacsony iskolai végzettségűek, a megváltozott munkaképességűek. Tapasztalataink szerint a munkaerő-piacra jutás fő akadályai: – az alacsony iskolázottság, a tartós munkanélküli létből fakadó motiváltsági problémák, a társadalmi előítélet jelenléte.
A helyzetelemzés megállapítja, hogy a szövetkezetek lokális beágyazottsága, a helyi partneri kapcsolataik sem érik el – csupán esetenként – a kívánatos szintet, és kevéssé alkalmasak arra, hogy piaci pozícióikat és know-howjukat erősítve, egymással jól működő hálózatot alkossanak. A felmérés tapasztalatai szerint a szociális szövetkezetek a piacszerzés, a marketing, a közösségépítés és a vállalkozásfinanszírozás területén igényelnek leginkább szakmai támogatást.
Első lépésként meg kell határozni, hogy a szövetkezet kit akar tevékenységével elérni, mit és hogyan szeretne kommunikálni. Ehhez elengedhetetlen, hogy pontosan azonosítani tudja a célközönséget. Ezt követi a kommunikációs célok kijelölése, az eszközök megválasztása, majd a kommunikációs folyamat végén (esetleg közben is) az elvégzett munka mérése és értékelése.
A szociális szövetkezetek az atipikus foglalkoztatási formák közül az önfoglalkoztatás sajátos szervezeti kereteit teremtik meg, és ezáltal a hátrányos helyzetű munkavállalók tartós munkalehetőséghez jutásának egyik fontos eszközévé válhatnak. Olyan személyek autonóm társulásai, akik önkéntesen egyesülnek abból a célból, hogy nem csupán gazdasági, hanem társadalmi, közösségi, oktatási és kulturális céljaikat is egymással együttműködve, demokratikusan irányított vállalkozásuk útján, közösen valósítsák meg. A szociális szövetkezetek innovatív ötletek, módszerek alkalmazásával elsősorban a nem eléggé lefedett helyi szükségletek kielégítésére igyekeznek tevékenységüket alapozni.
A szociális szövetkezetek tevékenységében különösen fontos szempont a saját tagjai, illetve jelentős részben a társadalom leszakadó rétegeihez tartozó személyek egzisztenciális helyzetének javítására és közösségben való személyiségfejlődésének elősegítésére való törekvés.